2014. november 30., vasárnap

Kutyaterápia

Nem terápiás okokból szereztünk kutyát, még csak nem is nevelési célzattal. Én kaptam a kis tacsit a születésnapomra, mivel nagyon rég vágytam rá. "Kicsit más" Nagyfiam  pici kora óta tartott minden kutyától, a kicsiktől és a nagyoktól is. Egyébként is csak "messziről" érdekelték az állatok, nagyon szerette nézni, figyelni őket, de hozzájuk érni, megfogdosni, nyúzni, azt nem. A legédesebb, legpuhább kiscica esetében is maximum egy felszínes simogatást eresztett meg.
Ugyanígy viseltetett a mi Tücsink iránt is, amikor a kutyabébi megérkezett családunkba. Nagy érdeklődéssel, de jelentős távolságból figyelte, nevetgélt rajta, de simogatni, dögönyözni a folyton nyalogató, kezünk után kapkodó kutyakölyköt, azt már nem!
Aztán kezdett megtörni a jég.
Először kutyasétáltatáskor elkérte a pórázt. Gondolhatjátok, mekkora feladat egy figyelemzavaros gyereknek teleszkópos pórázzal vinni egy még neveletlen kölyöktacskót! De megoldotta! És egyre ügyesebben oldotta meg. Ma már szinte mindig ő fogja a pórázt. És itt kezdődik a terápia: kutyasétáltatás közben figyelni, összpontosítani kell, nem lehet elmerülni a saját belső kis világban (amire hajlamosak az autisztikus vonásokkal élő élő gyermekek), felelősséget kell vállalni egy másik kis élőlényért.
Aztán kezdte egyre közelebb engedni magához itthon is a folyton játszani vágyó kisállatot. Már nem zavarja (annyira) egy-egy kutyapuszi, vagy kisebb harapás sem. Minden nap azzal kezdi, hogy gyorsan felöltözik és kimegy Tücsihez. Este fürdés előtt kimegy és elköszön tőle. Ha hazajön az iskolából, vagy valahonnan, elmeséli Tücsinek, hogy hol volt és mi történt vele. Ez azért nagy szó, mert nekünk évekig nem mesélt semmit az óvodában, iskolában történtekről. Ha Nagyszülőknél vannak a Tesóval és telefonálunk nekik, az az első kérdése, "Tücsi hogy van?"
És azóta más állatokhoz is megváltozott a viszonya.
És az emberekkel is nyitottabb, közlékenyebb. Mert ez a kutyus azt fejleszti rajta, amire a legnagyobb szüksége van. A mások érzelmeibe való belehelyezkedés képességét, a másik emberre, élőlényre való ráhangolódás képességét, a másikra való odafigyelés képességét, ahogy már említettem, a koncentrációt, a felelősségvállalást, és még sorolhatnám.
Szóval Tücsi nem terápiás kutyának indult. De most már autisztikus, figyelemzavaros gyermek mellé bátran ajánlom, (persze ha a családban megvan a kellő mennyiségű állatszeretet), szerezzetek be egy kutyát!
Kíváncsian várom, van-e valakinek hasonlóan jó tapasztalata problémás gyermekkel és háziállattal!

2014. november 29., szombat

Csináljunk valamit!

Ezen a blogon és blogon kívül is már többször megfogalmaztam célomat a spektrumon lévő fiammal és a családommal kapcsolatban. Valahogy így hangzik: "Legyen belőle boldog, kiegyensúlyozott, teljes életet élő, vágyait felismerni és megvalósítani képes gyermek, kamasz, felnőtt! Legyünk képesek megélni a mindennapok örömeit, tanulni, fejlődni együtt mint család, és külön-külön is".
 E cél felé nagyképűség nélkül állíthatom, egész jó úton haladunk. Mostanában viszont úgy érzem, ez részcéllé vált egy nagyobb célon belül. 

Mi a nagyobb cél?
Sok-sok spektrumon lévő, illetve tanulási/pszichés zavarokkal küzdő gyermeknek és családjaiknak szeretnék segíteni ugyanebben.


Nem tudom miért (illetve tudom, de elég spiriti a magyarázatom, úgyhogy inkább nem írom le), az utóbbi időben folyamatosan jönnek velem szembe tanácstalan, kétségbeesett szülők, pedagógusok, nem tudván mit kezdeni a viselkedési, tanulási zavarokkal küzdő, sokszor még nem is diagnosztizált, vagy félrediagnosztizált gyermekekkel. Ezek a gyerekek általában nem kapják meg a megfelelő fejlesztést (nem a szülő hibájából), instrukciókat sem nagyon kapnak a szülők, merre induljanak el velük. Nem kapnak a gyermekek vizuális segítséget (autizmus esetén), pedig lehet, hogy sok gondot megoldana. Nem hallottak még a diéta ezen a téren kifejtett hatásairól, vagy csak nem mernek belevágni, nem hallottak még, vagy csak nem hisznek az alternatív gyógymódokban (pl. homeopátia, családállítás, kineziológia, agykontroll). Sokszor nem a legmegfelelőbb közösségbe járnak, de a szülő nem mer váltani, mert nem lát igazán alternatívát.
Pedig, ezekre a nehézségekre a fejlesztések, terápiák, gyógymódok egész arzenálja áll már rendelkezésre. Számos eszköz létezik, amelyekkel könnyebbé lehet tenni ezen gyerkőcök és az őket nevelő családok életét. És ezek közül számos nem kerül horribilis összegekbe és nem kivitelezhetetlenül bonyolult.
Úgy látom, ezeknek a szülőknek elsősorban bátorítás, támogatás kell, pozitív példák, sikerek, gyakorlati tanácsok és sok-sok INFORMÁCIÓ. Hiszen bennük is meg van az erő és a határtalan szeretet, ami ehhez az úthoz kell, csak néhány útjelzőtáblára van szükség.
Igen, mi sem értünk még végig az úton. Mi sem próbáltunk még számos bizonyítottan hatásos gyógymódot. De már rég sikerült magunk mögött hagyni a reménytelenség és tanácstalanság mezsgyéjét, hiszen amit eddig csináltunk, annak letagadhatatlan az eredménye és ami ezután jön, abban is számtalan lehetőség rejlik. (Például hamarosan elkezdjük a homeopátiás védőoltás-kivezetést.)
Kedves szülők, akik már elindultatok ezen az úton és szép sikerek vannak már mögöttetek! És akik még az elején jártok, de hisztek a javulásban, gyógyulásban, együtt fejlődésben! CSINÁLJUNK VALAMIT! Segítsünk egymásnak és terjesszük a tudást, az ismereteket! Merjünk egymástól kérdezni és segítséget kérni! És HIGGYÜK EL: ezek a gyerekek képesek a boldog, kiegyensúlyozott, egészséges életre.



2014. október 20., hétfő

Diagnózis előtt

A mai témám úgy gondolom, nagyon fontos az érintett családok számára, de eddig nem mertem róla írni. Egészen egyszerűen azért, mert nagyon összetett kérdésről van szó, amit sokfelől meg lehet közelíteni és többféle válasz van rá. Itt sem fogom száz százalékosan körüljárni, inkább csak gondolatokat vetek fel. A kérdés a következő:
Ha pszichés/tanulási/viselkedési zavart veszünk észre gyermekünknél, esetleg autisztikus jegyeket fedezünk fel (esetleg a közösségben, óvodában, bölcsődében, iskolában jeleznek komolyabb problémát), kérjünk-e szakembertől/szakbizottságtól, esetleg pszichiátriáról hivatalos diagnózist, szerezzünk-e "papírt"?

2014. szeptember 30., kedd

Két gyors paleo sütirecept glutén- és tejmentesen

Fogadjatok szeretettel két jól bevált gyors, egészséges, finom és a  Gaps, gluténmentes, kazeinmentes, cukormentes diétákba tökéletesen beleillő receptet!

Sütőtökös muffin

Hozzávalók:
30dkg sült sütőtök (a maradékot javaslom befalni, vagy sütőtökös szendvicskrémet készíteni belőle, majd befalni)
3 tojás
3 evőkanál méz
10 dkg kókuszzsír olvasztva (ha nem szigorúan tejmentes, akkor vaj)
 1 késhegynyi szódabikarbóna
15 dkg mandulaliszt, vagy őrölt mandula
fahéj
szekfűszeg
vanília por, vagy vanília rúd belseje
(az utóbbi háromból  1-1 csipet)

Elkészítés: 
Kutyuljuk össze a hozzávalókat! Nem kell túlzottan kikeverni, mert akkor a tészta kevésbé lesz szellős. Kanalazzuk muffin-formákba (én fagyiadagoló kanállal szoktam), majd süssük meg. Tűpróbával ellenőrizhetjük, hogy átsült-e.
Mindkét formában ízletes és nagyon "őszi"

Banános-kókuszos muffin

Hozzávalók:
A kép illusztráció.
A saját az utóbbi két alkalommal elfogyott, mire lencsevégre kaptam volna. :-)
2 puha, kicsit "szottyadt" banán
1 alma lereszelve
10 dkg kókuszreszelék
3 tojás
10 dkg olvasztott kókuszzsír (vagy vaj)
2-3 evőkanál méz
1 mokkás kanál vanília por
1 késhegynyi szódabikarbóna
5 dkg mandulaliszt

Elkészítés:
Miután összekevertük a hozzávalókat, a banánok méretétől és az alma víztartalmától függően tésztánk lehet túl sűrű, vagy túl híg. Ezt plusz egy tojás, vagy némi mandulaliszt hozzáadásával kompenzálhatjuk.
Ha a tészta szépen kanalazható, olyan lágy kalácstészta-állagú, mehet a formákba, majd a sütőbe.













2014. szeptember 28., vasárnap

A szeretet magja

Pici udvarunkban van egy komposztláda. Ide kerül tetemes gyümölcs- és zöldségfogyasztásunk maradéka. Ezzel is hozzájárulunk egy icipicit környezetünk védelméhez, támogatjuk a természetes körforgást (szerves hulladékból jó termőföld, ami aztán új növényeket táplál, majd a növények fel nem használt részeiből ismét komposzt...).
Idén a Földanya megjutalmazott bennünket környezettudatosságunkért. A komposztláda mellett kibújt a földből két kis palánta. Sokáig találgattuk, vajon tök, dinnye, vagy cukkini (értünk ám hozzá:-)).
A palánták nőttek-nőttek megállíthatatlanul, az indák futottak-futottak, átszőtték az udvart és sok-sok gyönyörű sárga virágot hoztak. Végül a virágok helyén megjelentek a kis sütőtökök Ahogy nőttek a kis tökök, bizony rá kellett eszmélnünk, hogy ez a két növény annak a hatalmas, ha jól emlékszem, 6 kilós sütőtöknek a magjából kelt ki, amit januárban vettünk a biopiacon.
Jelenleg ott tartunk, hogy 6 db óriási és több kicsi sütőtök mosolyog az udvarunkon, a nagyok már kezdenek sárgulni.
Ahogy nézem kicsit eklektikus, nem túl rendezett udvarunkat a makk egészséges, terpeszkedő növénnyel, elgondolkodom azon, milyen nagy és csodálatos dolog lehet egy pici magból, ha megkapja az optimális körülményeket. Mi tényleg nem csináltunk vele semmit, csak "hagytuk nőni". Vigyáztunk, hogy ne lépjünk rá az indáira (ez ma már elég nehéz), amikor az utca fele kezdett futni, visszakanyarítottuk,...és ennyi. No és gyönyörködtünk benne és "szerettük".
Egy spirituális témájú műsorban hallottam azt a gondolatot, hogy mindenkiben megvan a jó és a rossz "magja" is, de nem mindegy, melyiket locsoljuk, melyiket tápláljuk magunkban és a másikban. Amelyiknek energiát adunk, az hatalmasra növekszik, amelyiknek nem, az elsatnyul.
Eszembe jutott az agykontroll tanfolyam babcsíráztatós kísérlete is. Itt négy szem babot kellett azonos körülmények között csíráztatni, a négyből megjelölni kettőt, és arra a kettőre minden nap alfában és ébren többször szeretettel gondolni és elképzelni, ahogy hatalmasra nő. Az eredmény: az a két bab, amelyik pozitív energiát kap, sokkal hamarabb csírázik ki és valóban gyorsabban, nagyobbra nő, mint a másik kettő. Ez bármilyen növénnyel kipróbálható. Én tavaly paradicsompalántákkal csináltam ezt, az eredmény elképesztő volt, centikben, majd paradicsomtermésben mérhető.
Miért ne működne ugyanez embereknél, problémás gyermekeknél, önmagunknál?
Ne gondold, ha "csak" pozitív állításokat mondogatsz magadban (és hangosan) gyermekeddel
kapcsolatban, ha sokszor elképzeled boldognak és egészségesnek, ha nem aggodalommal, hanem szeretettel, büszkeséggel gondolsz rá, akkor nem tettél semmit!








2014. szeptember 23., kedd

Üzenet alfában

Ma egy olyan nehézség egyik megoldási lehetőségéről olvashattok, amely minden autizmussal, vagy egyéb pszichés zavarral (pl. hiperaktivitás) élő gyermeket nevelő család esetén fennállhat. Éspedig ez az olyan hisztik, pánikrohamok, dührohamok, jelenetek kezelése, amelyek hosszabb-rövidebb ideig megakadályozhatják, hogy a család a legalapvetőbb hétköznapi tevékenységeit végezze, hogy pl. tömegközlekedésen utazzon, hogy különböző közösségi programokra menjen, vagy akár baráti, családi kapcsolatait ápolja.

2014. szeptember 20., szombat

Új terápia

Új terápiába fogtunk. Közben az eddigieket is visszük.
Megy a diéta, melyet inkább most már egészséges életmódnak neveznék, mert család szintjén ráálltunk és nem láttuk kárát...

Megy az okosító torna csoportban, mert ez a mozgásforma nálunk csodákat tesz, mert jó alkalom az egyébként nehezen kapcsolatot teremtő gyerkőcnek a szocializációra és nem utolsó sorban mert Fiunk imádja.

Megy az egyéni TSMT torna, újra kezdtük, mert kissé "szétesett" a nyáron a figyelme, úgy vettük észre, hogy ez a fajta idegrendszeri stimulálás nagyon-nagyon jó hatással van rá. Ja és ezt is nagyon szereti.

Hogy mi az új?
Sok töprengés után elvittük egy olyan gyógypedagógushoz, aki autizmusra specializálódott, nagyon régóta csak autistákkal foglalkozik. Hogy miért sok töprengés után? 
Mert mi nem tekintettük őt igazán autistának soha. A legzűrösebb korszakában is volt rengeteg
Izgalmas út
nagyon-nagyon nem autista tulajdonsága (pl. a humorérzéke) és azóta meg annyira sok autisztikus tünetét elhagyta, hogy a vele foglalkozó pedagógusok sem az autisztikus jegyeit tartották a leglényegesebb hiányosságának (inkább pl. a figyelemzavarát). 

De most úgy érezzük, hogy szüksége van ilyen irányú támogatásra is. Mert a kortársai már nem annyira elfogadóak, mint óvodáskorában. Mert úgy látjuk, szeretne barátkozni, de nehezen tud, mert hiányosak az eszközei. Mert néhány helyzetben kicsit furcsán viselkedik, ezt a furcsaságot pedig nem mindenki tolerálja. Mert vannak helyzetek, amikor nem látja át a másik esetleges rossz szándékát, így az átlagnál jobban megvezethető.

Szerencsére mindez fejleszthető, sőt teljesen korrigálható. 
Meg tudja tanulni, hogyan ismerje fel mások érzéseit, szándékait, hogyan fejezze ki a sajátját.
Meg tudja tanulni, hogyan teremtsen kapcsolatokat.
Vannak eszközök, amelyek segítik eligazodni a mindennapokban, így összeszedettebbé, kiegyensúlyozottabbá teszik.
Boldog vagyok, mert újabb eszközt kaptunk, amellyel Fiunkat hozzásegítjük a teljes, egészséges élethez. Izgatottan várom, hogy belevágjunk. (Kicsit a nyáron már belekóstoltunk a vizuális napirenddel.)
Fogok ezekről írni, ahogyan mi is szép sorban megismerjük, az eszközöket, módszereket. 
Nagyon jó dolog együtt fejlődni.