Sokszor ezek a mozgásformák valamilyen más közegben történnek, mint amiben a hétköznapokban mozgunk. Nyugi, nem kell űrutazásra benevezni, hogy kipróbáljuk a súlytalanságot, én ezekre a közegekre gondoltam: víz, lóhát, jég+korcsolya, görkorcsolya, gördeszka, kerékpár.
Ha van a gyerkőcnek kedve (és ha ügyesek vagyunk, nem erőszakoskodunk, miért ne lenne), érdemes ezek közül minél többet minél többször kipróbálni.
Néhányat most kiemelnék:
Nagyon-nagyon ajánlom a támasztókerekek nélküli kerékpározást (ennek jó előszobája a futóbicikli) beépíteni a mindennapokba (óvodába, boltba, játszótérre, Nagymamához így menni, vagy "csak úgy" tekerni egy kicsit). Azon kívül, hogy az egyensúlyozás jót tesz az idegrendszernek, a gyermek kénytelen valamennyire összpontosítani is, ha nem akar eltanyázni, tehát az összpontosítás is fejlődik, előbb-utóbb közlekednie is kell (még ha ott vagyunk mellette akkor is), ezzel nő az önállósága, valamint kimozogja magát, tehát talán utána nyugisabb lesz..talán :-).
A görkorcsolya szintén nagyon jó mozgás-összerendező, összpontosítást fejlesztő, stresszlevezető mozgásforma gyerekeknél, nagy előnye, hogy a kerékpározáshoz hasonlóan a szabadban is végezhető (sőt, ott az igazi!). Tapasztalataim szerint görkorcsolya oktatásra elég addig járatni a gyermeket, amíg megtanul biztonsággal a kerekeken közlekedni (persze ha tovább szeretne járni a csoportba és bírja a pénztárcánk, miért ne?), ezután megfelelő védőfelszereléssel megfelelően sima pályán, úton, mi is megoldhatjuk a görkoriztatást.
A lovaglásról köztudott, hogy számos terápiában is alkalmazzák. Azon kívül, hogy nagyon jó hatással van az egészségre, a lóval való kapcsolat, a róla való gondoskodás (tisztítás, etetés), az állat irányítása, és maga a ló kisugárzása csodálatos kapunyitogató autizmussal élőknél (is).
Az úszásról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Itt elengedhetetlen fontosságú, hogy megfelelően humánus, kedves, türelmes oktatót találjunk, az sem árt, ha van speciális igényű gyerekekkel tapasztalata, vagy gyógypedagógus végzettsége, és fontos, hogy egyéni oktatással, vagy max 3-5 fős kis csoportban kezdjünk. Fontos még: ne ijedjünk meg, ha a gyerkőc sokáig nem tanul meg úszni, nem csinálja a feladatokat, bojkottálja az oktatást! Ha egyszerűen csak bemegy a vízbe és ott "elvan" egy órát, már az is nagyon jó. Az én fiam két nyáron keresztül sétálgatott és ökörködött a medencében, csak elvétve csinálta meg az oktató kéréseit, és mégis, MINDEN alkalom után láttuk rajta, hogy összerendezettebb, letisztultabb, nyugisabb. Aznap mindig többet evett, nagyobbat aludt, nem balhézott a testvérével. És most, a harmadik nyáron egyszer csak beindult, és csinálja a feladatokat, úszik, mint a kisangyal, szeptembertől mehet csoportba (Juhéééj!)
Mindezek a tevékenységek jót tesznek a gyerekeknek és a szülőknek is. Szuper dolog látni, hogy akár az elkeserítő prognózisú gyermekünk meg tudja tanulni ezt is, azt is, lám bicózik, lám lovagol, lám úszik!!!:-)
Tök jó érzés végre nem "csak" fejlesztésre, hanem ilyen "normál" programokra vinni! :-)
És újabb lehetőségek kapcsolatok teremtésére, újabb szituációk, ahol gyakorolhatjuk "kicsit más" gyermekünk büszkén felvállalását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szia!
Szeretném, ha megjegyzéseiddel, hozzászólásaiddal segítenél nekem kitalálni, hogy mi is az, ami az olvasóimat legjobban érdekli, mi is az, amiben segíteni tudnék?